Reggelente szülőként gyakran meg kell küzdenünk gyermekünkkel, aki nem akar kikászálódni az ágyból, hiába nyaggatjuk, szidjuk vagy próbáljuk megvesztegetni, ő csak húzza-halasztja a készülődést és az iskolába indulást. Ennél csak a házi feladat elkészítése nehezebb: valószínűleg Neked is ismerős a füzet és könyv fölötti, éjszakába nyúló kínlódás és veszekedések. A mindennapos iskolai taposómalom mindenkit megvisel a családban.
Kit érdekel?
Hogyan érheted el, hogy gyermeked jobban érdeklődjön az iskola iránt?
Ha azt látjuk, hogy gyermekünket nem érdekli az iskola, gyakran mondjuk, hogy nem érdekli semmi! Azonban ez nem igaz! Minden gyerek motivált, még a tiéd is! A gond csak az, hogy az érdeklődése nem a Te elvárásaidnak megfelelően alakul.
A gyerekek sok szempontból nem irányíthatják a saját életüket, ez pedig hatalmi harcokat eredményez. A gyerekek egyik leghatékonyabb eszköze az ellenállás: passzívan elutasítják, amit kérnek tőlük. Úgy tesznek, mintha nem hallanák, vagy rosszul értenék a kérést, vagy kelletlenül, hibásan hajtják végre a feladatot.
Ki irányít?
Pontosan ezt csinálja a Te gyermeked is, mikor ágyban marad, amikor nem készül össze időre, vagy ha halogatja a tanulást és a lecke megírását. Te szülőként úgy érzed, hogy gyermeked irányítása kicsúszott a kezedből, gyermeked pedig csak azt látja, hogy a tiltakozás az egyetlen módja annak, hogy beleszólhasson saját életébe.
Szülőként hajlunk arra, hogy az ilyen magatartásra dühösen, kiabálással vagy veszekedéssel reagáljunk, vagy egyszerűen feladjuk, és mivel nem látunk más lehetőséget, megoldjuk helyette a feladatát. Lehet, hogy az adott pillanatban ez tűnik a legjobb megoldásnak, de hosszabb távon semmi értelme.
Ha nap mint nap küzdened kell azért, hogy gyermeked felkeljen, sohasem oldod meg a problémát, hiszen ha felkel, akkor nem mos fogat. Ha netalántán megmossa a fogát, akkor nem fésülködik meg, vagy nem vesz tiszta ruhát, vagy nem hajlandó tanulni. Mindig van valami, amin össze lehet veszni. Így folyamatos küzdelem lesz az életetek.
Hatástalan büntetés
A legtöbb szülő büntetéssel, például a telefon elkobzásával, internetmegvonással, Tv-től való eltiltással próbálkozik, de ez nem vezet eredményre. A kiabálás is csak ellenállást vált ki a gyermekből.
Ilyenkor a szülőnek olyan megoldást kell találnia, mely kölcsönösen lehetővé teszi, hogy kilépjetek ebből a helyzetből.
Ha gyermeked szeretne beleszólni a saját élete alakulásába, akkor a megoldás az, hogy megengeded neki.
A szabadság nem felelősség-nélküliség
Az első lépés az, hogy gyermeked megértse, ő nem egy tehetetlen áldozat. Dönthet, és választhat, de felelősséggel tartozik tetteiért.
Ne veszekedj, ne könyörögj, ne alkudozz! Helyette inkább hagyj választási lehetőséget gyermekednek! Mondd el neki, mi a feladata: ‘ Szeretném, ha felkelnél, és összekészülnél az iskolába! Szeretném, ha megírnád a házi feladatodat!” Utána pedig hagyd magára, hogy szabadon eldönthesse, mit fog csinálni!
Itt kell tisztázni, mi a különbség a büntetés és a következmény között. A büntetés az én értelmezésemben egyfajta bosszú: nem előre tisztázott, sok esetben a szülő pillanatnyi indulata által kiváltott intézkedés, amire a gyerek nem készülhet fel, ezért igazságtalannak tartja. A következmény azonban előre meghatározott (akár írott) szabályrendszer alapján bekövetkező esemény, amire készülni lehet. Például „ha rossz jegyet hozol, aznap nem internetezhetsz”. Vagy „ha igazolatlan hiányzás miatt kapsz beírást, akkor egy hétig nem használhatsz telefont”. Persze a következmény pozitív is lehet: „ha ötöst hozol, akkor jár egy fagyi, vagy tíz ötös után egy könyv”.
Tettek és következmények
Állítsd fel előre a szabályrendszert, tisztázzátok a következményeket, és utána tartsd magad ehhez. A döntés az övé, és neki kell viselnie a következményeket is. Légy határozott, ne engedj a sírásnak, vagy a hisztinek.
Ha gyermeked nem kel fel időben, akkor nem játszhat a játékkonzollal, és nem nézhet Tv-t. Ha túl betegnek érzi magát ahhoz, hogy iskolába menjen, egész nap nem hagyhatja el a házat, és természetesen ilyenkor a számítógépes játék is tilos. Ha nem írja meg a házi feladatát, hagyd, hogy rossz jegyet kapjon rá. Ha elkésik, ne írj igazolást, és ne könyörögj a tanárnak, engedd, hogy megkapja a beírást. Ha nem visz körzőt, vagy vonalzót, ha elfelejti összekészíteni a tornacuccát, akkor ne ugorj nap közben az első telefonhívásra, hanem hagyd, hogy megkapja érte az egyest.
Biztonságos tapasztalat
Tudom, ez így kegyetlennek, szívtelennek tűnik, de gyermekednek éreznie kell, hogy tetteinek súlya van. Csak úgy tanulhat meg jó döntéseket hozni, ha hagyod, hogy ő saját maga viselje döntéseinek, vagy épp feledékenységének következményeit.
A felnőtt életben is hasonlóan működik, itt is vállalni kell tetteink következményeit. Ha a munkahelyeden nem végzed el a feladatodat, elküldenek. Ha aláírsz egy szerződést, és nem tartod be, beperelnek. Ha a tilosban állsz meg a kocsival, megbírságolnak.
A család és az iskola az, ahol gyermeked kicsiben – kis felelősséggel, és enyhe következményekkel, korához és képességeihez szabott elvárásokkal – tanulhatja meg, hogy mit jelent önállóan dönteni.
Összegezve
Emlékezz rá hogy a veszekedés, a kiabálás, a könyörgés és az alkudozás nem vezet jóra.
Jusson eszedbe, hogy gyermeked nem motiválatlan, csak nem az érdekli, ami Téged.
Indulatból adott büntetések helyett állítsd fel az előre meghatározott következmények rendszerét.
Tudasd gyermekeddel, hogy tettének következményei vannak, amelyekért neki kell vállalni a felelősséget.
Forrás: Varazsbetu.hu
