EFOP-1.2.12-17-2017-00008

Fejlesszünk érintéssel!

A kisiskolások között egyre gyakrabban találkozunk iskolai, tanulási nehézséggel. Később aztán nehezen tudjuk behozni a lemaradást. A megváltozott életmódunk miatt kimarad számos olyan tevékenység, élmény, történés, ami fejleszti, felkészíti a testünket és az agyunkat a tanulásra. Az egyik ilyen fontos terület a taktilis rendszer, amely az érintés és bőrérzékelés, ingerlés segítségével készít fel bennünket például a finommotorikai feladatokra, azaz például az írásra.

A lelkiismeretes szülők egyik mumusa, amikor nem rajzol, ír szépen a gyermek. Ez sokszor nehézséget okoz az iskolában. Ha nem kerek az „a” betű az nem feltétlenül azért baj, mert a tanítónéni szörnyülködik, hanem mert jelentheti azt, hogy görcsösen, nehezen formálja a betűket, hogy több energiába telik a kicsinek, hogy létrehozzon egy formát. És természetesen azt, amit nem tudunk jól, vagy nehezünkre esik, azt nem szeretjük csinálni. Így a „rajzolj fiam színes képeket”, vagy „írjál huszonnyolc sor fecskefarkat”, az kevéssé lesz sikeres. Érdemes inkább az indirekt gyakorlatokhoz fordulni, és nem is gondolnánk, hogy ezeket nem csak formális fejlesztő foglalkozásokon, hanem otthon, házilag is tudjuk segíteni.

Nem is gondolnánk, hogy a kisgyerek a taktilis érzékenység miatt válogatós. Nem szereti a szokatlan ízeket vagy az eltérő állagú ételeket. Nehezen vagy egyáltalán nem ér hozzá koszos területekhez, zavarja, ha maszatos lesz a keze. Vagy ép az ellenkezője, mindig maszatos, rendetlen. De ennek a területnek a fejlesztési igénye jelenik meg akkor is, ha azt látjuk, hogy mindig valamivel a kezében, zsebében sétál, tesz-vesz. Kell, hogy valamihez állandóan hozzáérjen. Ha túl erőteljesen, vagy túl lágyan érint meg bennünket. Ha túlreagálja a fájdalmat, vagy éppen egyáltalán nem sír, ha elesik. Ha mindennek nekiütközik, ha nem tudja megérinteni csukott szemmel a testrészeit.

Sokféle otthoni játékkal, szertartással, meghitt öleléssel, családi tevékenységgel tudunk ezen segíteni. És nem utolsó sorban az érintéssel az érzelmi intelligenciát, a kapcsolódást is fejlesztjük.

Mindig, minden körülmények között jól jön egy kis masszázs. Lehet szárazon, ruhában, vagy fürdés közben, szappanosan, olajosan. Öltözés közben, vagy lefekvéskor. A simogatás, az erőteljesebb és lágyabb érintések váltakozása, az elérő tapintású és durvaságú szövetekkel, szivacsokkal való érintés. Bunkert építeni és ott elbújni, érezni a szűk tér kellemes meghittségét, szorítását. De ide tartozik a rendszeres csikizés, dögönyözés is. Paplan alatt kelttésztát játszani, meggyúrni, keleszteni, kinyújtani, szaggatni.

Csukott szemmel sokféle tárgyat tapogatni. Valódi ragacsos tésztát gyúrni. Lisztet szórni, turkálni egy tál babban. Nagyon sokat sarazni, kotyvasztani. Kérjük meg a gyermekünket, hogy mossa meg a hajunkat. Masszírozza meg a hátunkat. Kenje be a kezünket. Mindenkinek aszerint, amit éppen elbír, és eggyel mindig emelni a tétet. Eggyel mindig lépjünk tovább.

Legyenek mezítlábas helyzetek, extrém körülmények között is. Készítsünk házilag különböző anyagokból mezítlábas ösvényt. Fröcsköljük vízzel, vízpermettel.

Tekerjük be vastag szőnyegbe, pokrócba, gurítsuk ki. Ha vannak testvérek, játsszunk kicsi a rakást. Legyen mindenki azon a helyen, ahol a legszívesebben tartózkodik.

Kis odafigyeléssel még nagyon sokféle élvezetes játékot találhatunk ki, ami amellett, hogy fejleszti a gyermekünk taktilis érzékelését, a szülő–gyerek kapcsolatot is erősíti. Küldjetek ötleteket Ti is. Hogyan segítitek gyermeketeket, hogy taktilis rendszerük, érzékelésük optimálisan működjön?

Forrás: Szulo2.0.hu