EFOP-1.2.12-17-2017-00008

Egy remek cikk, ha a gyerek táborba készül, a szülő meg aggódik: Segítség, táborban a gyermek!

5 jótanács táborozó gyerekek szüleinek

Elérkezett a nyár, a klassznál klasszabb ottalvós táborok ideje. Micsoda remek alkalom ismerkedésre, az önállósodás első lépéseire, szülőként pedig kis szusszanásra. 21 évesen még nem vagyok anyuka, viszont évek óta táboroztatok gyerekeket, így az érem másik oldalát nagyon is ismerem!

Indulás

Gyakori probléma, hogy a gyerkőc nagyon várja a tábort, ám a búcsú pillanatában inába száll minden bátorsága. Rengetegszer kellett megtapasztalnom, ahogy a vonatállomáson az a gyerek, aki évek óta járt velem táborokba, épp bal lábbal kelt fel, és visszakozott. Anyukája természetesen engedékeny volt, én pedig fogcsikorgatva végignéztem, ahogy sírva integet a vonatunk után. Mondanom sem kell, hogy másnapra már megbánta, de a szülei sajnos nem tudták utánunk hozni a Balatonra – így kimaradt az egész mókából. Jótanács tehát, hogy tudjuk, mikor kell kicsit “erőltetni’ a dolgokat – a gyerek érdekében. Főleg, ha igazából a mi lelkünknek lenne szüksége arra, hogy a gyerkőc otthon maradjon, legbelül pedig repesünk, amikor úgy dönt, inkább mégsem menne. Ejnye!

Ugye minden rendben?

Cserkészvezető létemre a táborok nagyja 5-10 napos nomád tábor volt, az erdő közepén, folyó víz és elektromos áram nélkül, természetesen felelőségteljes és kiképzett táboroztatókkal. Nem volt hát meglepő, hogy a szülők aktívak voltak: ha otthon egy-egy vihar volt (ami lehet, hogy minket 60 km-re teljesen elkerült) másnap égtek a telefonok, mindenki tudni akarta, mi van a poronttyal. Ha kicsit melegebb volt az átlagosnál, mindenki érdeklődött, ugye viselnek kalapot és eleget isznak a gyerekek? És még sorolhatnám. A kulcs szerintem itt abban rejlik, hogy kikre bíztuk a gyerekeket. Nyilvánvalóan körültekintően választottunk, én pedig sok évnyi gyerektáboroztatás után bizton állíthatom: nyolc kis életért közvetlenül nekem felelni óóóóóriási felelőség. Naná, hogy belediktálok óránként egy pohár vizet, és ráragasztom a fejére azt a kalapot, ha a napon játszik. A tábori “vészhelyzetek” pedig murisak, közelebb hozzák a társaságot, és még évek múlva is vicces anekdotákká válhatnak. Fölösleges lépten-nyomon a vezetőket zargatni. Ha otthon maradt egy zokni, egy pizsamafelső, a strandpapucs nem szükséges róla értesítést küldeni – első este úgyis kiderül.

Honvágy + ígéretek = inkább ne

Bizony előfordul, hogy az első napok nem mennek zökkenőmentesen. Más a rendszer, szigorúbb szabályok, mint otthon, kötött (ám király) programok. Mindenekelőtt az esték rizikósak, nem egyszer előfordult már, hogy egy sátornyi picit honvágyas leányzót kellett elaltatnom, akik csak anyáért sírtak. Ilyen esetben csak olaj a tűzre, ha a sarj hazatelefonál, ám ha mégis olyan táborban van, ahol ezt megteheti, ne essünk pánikba, és semmiképp ne ígérgessünk. “Ha nem tetszik, bármikor érted megyek” kezdetű alkudozások pillanatnyilag megnyugtatják a kis lelkeket, de hosszútávon csak bogarat ültetnek a fülekbe, és így minden konfliktusra, nehézségre ez lesz a megoldás. Ennél sokkal érdemesebb távpuszikat és távöleléseket küldeni, a fantasztikus napközbeni élményekről kérdezni, illetve elmesélni, hogy amikor anya-apa elutazik, bizony neki is honvágya van néha – ez pedig teljesen normális.

Szülőtársak – te elérted?

Óóóó a dárga, drága, aggódó szülőtársak. Nincs is jobb annál, mint amikor első este megy a paráztatás, ki mit nem pakolt, kinek milyen infók jöttek vissza, amik az izgalmas esetekben egymásnak teljesen ellentmondásosak… Ne! Nálunk bevált szokás, hogy első este, amikor megérkeztünk, berendezkedtünk írok a szülői levelezőlistára néhány nyugtató szót, ez egész biztosan bármelyik táborban “igénybe vehető szolgáltatás”.

Azok a fránya szabályok

Általában minden tábornak szokott lenni “tiltólistája”, avagy mik azok a dolgok, amiket a gyerkőc ne hozzon magával. Ilyen nálunk például – mivel természetközeli tábor, aktív programokkal – mindenféle elektronikus kütyü (úgysem lehet hol tölteni :D) vagy dugi nasi a sátorban (jönnek rá a hangyák, és az ANTSZ sem kedveli), más táborokban pedig biztosan más dolgok. Nos, kedves anyukák-apukák, ezek a szabályok nem véletlenül vannak! Azzal, ha ilyeneket pakolunk be a táborba, úgy csinálunk, mintha ezen szabályok a mi gyerekünkre nem vonatkoznának. Hát jóó példamutatás ez kéremszépen? Arról nem is beszélve, hogy még egy adag konfliktus pakolunk gyermekünk és táboroztató kapcsolatába, ugyanis szerencsétlen vezető kénytelen elvenni ezeket a cókmókokat megőrzésre.

Nyári táborozás óriási kaland! Nekem még 21 évesen is az, hát még azoknak a törpéknek, akiknek az egész „nagylányos-nagyfiús máshollét” varázslatos érzés. Amúgy pedig a tábor 5-10 nap PIHENÉS! Egy poronttyal kevesebb! A sok aggodalom helyett a délutáni játszást tessék napozásra, az esti meseolvasást pedig egy jó borra cserélni!